Azt mondják, a korrupció szinte egyidős az emberiséggel. Lehet benne valami, mert amióta világ a világ, az ember gyereke próbál a másokénál előnyösebb helyzetet teremteni magának, családjának, cégének, stb.

Az átkos kommunista rendszer valóságos melegágya volt ennek a fogalomnak és minden hozzá köthető emberi tevékenységnek. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen akkoriban a szocialista embertipusnak a külvilág számára illő volt egyenlőnek lennie másokkal. Ez az egyenlőség formálisra sikeredett, mert a politikai elit, a pártfogoltak, a káderek úgymond egyenlőbbek voltak másoknál. Ők többet kaphattak a kedvezményekből, mindenből a jobb jutott nekik pusztán helyzeti előnyüknél fogva, több és zsírosabb falatot lophattak a nagy közös fazékból, míg a kisember vagy megelégedett a mócsinggal, vagy csekélyke javait az éppen illetékes elvtárssal megosztva ő is kapott némi koncot.

A fiatalabb korosztály nem is tudja talán, hogy annak idején évtizedes várakozás jutott osztályrészül a lakásigénylőknek, az autót vásárlóknak. Érdekes lenne, ha ma egy autószalonban azt mondaná az ügyintéző, hogy fizessük csak be az első részletet, és kb. 7-8 év múlva minden bizonnyal meg is kapjuk a hőn áhított gépjárművet.

Akik nem kívántak ennyi ideig várakozni, és ismertek valakit a húsosfazék mellett, vagy egy olyan valakit, akinek volt ilyen ismerőse, azok ki is használták mindezt. Az illetékes elvtársak pedig csak híztak, szép lakásuk volt, meg tudták építeni a nyaralójukat, pár évente le tudták cserélni a Ladájukat és nyaralni is el tudtak menni minden évben.

Szinte minden földi jóhoz - ami a nyugati jóléti társadalmakban alapvetőnek számított - csak és kizárólag ismeretség útján, úgymond pult alól lehetett hozzájutni. Így volt ez a színes TV-vel, a banánnal, az első Rubik-kockámmal és számtalan egyéb termékkel is.

A legfelháborítóbb mégis az egészségügyben kialakuló mérhetetlen korrupció volt, és az még ma is, merthogy a rendszerváltás e téren semmit sem változtatott. Ingyenes orvosi ellátás? Na ne már!!! Méghogy ingyenes! Ha nincs zsozsó, akkor akár még meg is dögölhet az ember. Itt kérek elnézést mindazon orvosoktól és más egészségügyi alkalmazottaktól, akik valóban becsületesek, és nem várják el és el sem fogadják az úgynevezett hálapénzt, merthogy vannak becsületesek is az említettek között szép számmal, de azért tudja minden olvasó, hogy nem ez az általános.

Hálapénzt említettem, merthogy eredetileg akkor adtunk az orvosnak tömött  borítékot, ha családtagunkat eredményesen, sikerrel megoperálták, életét megmentették, meggyógyították. Azután adtunk azért, hogy a nagymamával kiemelt figyelemmel foglalkozzanak, mára meg már oda jutottunk, hogy azért kell adakoznunk, hogy legalább az elvárt figyelmet megkapja szerettünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint drága jó anyósom pár évvel ezelőtt megtörtént esete, amikor is az egyik megyeszékhelybéli kórház belgyógyászatára kellett bevinnem súlyos problémákkal. Reggel 8-ra érkeztünk, és egész délelőtt ellátatlanul kellett üldögélnie a folyosón, mivel a "zsúfoltság" miatt nem volt szabad ágy az osztályon. Sejtve a dolog tényleges okát és megelégelve a többórás váakozást, félrehívtam az osztályos orvost és a zsebébe csúsztattam egy kellően magas címletű bankjegyet, mire abban a percben, mintegy varázsütésre "megüresedett" egy ágy. Derék napam onnantól kezdve vígan élvezhette mindazon szolgáltatásokat, amelyek részére alkotmányos joga szerint ingyenesen jártak volna.

Csúnyább esetekről számolt be egy egészségügyben egykor dolgozó ismerősöm kb. 20 évvel ezelőtt. Az illető betegszállítóként munkálkodott egy megyei kórházban, és állítása szerint, ha valakinek nem volt pénze, akkor bizony alapvető kezeléseket sem kapott meg. A leginkább érintett réteg a hozzátartozó nélküli idős emberekből került ki, akik vagy koruk, vagy tartós, súlyos beteségük okán kerültek be az intézménybe. Ha nem volt, aki megteremtse számukra az egyenlő bánásmódot, gyakorta elzárták orvosi utasításra az életmentő infúziót, lekapcsolták róluk a gépeket, vagy csak egyszerűen nem kapták meg azt a fontos gyógyszert, injekciót, amivel meg lehetett volna menteni és hosszabbítani az életüket, mépedig azzal a felkiáltással, hogy értük már nem kár, úgysem hiányoznak már senkinek sem. Ez ugye nagyon durva!!!  És a legszörnyűbb az egészben, hogy úgy igaz, ahogy leírtam.

Joggal kérdezhetné a kedves olvasó, hogy történtek-e vizsgálatok, felelősségre vonások az említett ügyekben. Nem, nem történtek sajnos, mivel én ezeket még gyerekfejjel hallottam, és egy gyereknek nem valószínű, hogy elhitték volna mindezt.

Azért felvetődik a kérdés, hogy e téren bekövetkezett-e már valami pozitív változás, vagy még mindig hasonló a helyzet?

Mit gondol kedves olvasó ezekről a problémákról? Várom véleményüket, hozzászólásaikat pro és kontra.

A következő írásomban folytatnám a korrupciós témát, ezúttal a gazdasági korrupcióval, kiemelt figyelemmel a közbeszerzésekre.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel és hogy induló blogomat ismerőseiknek is ajánlották.